Bulizó robotok

A kaliforniai Willow Garage a világ robotikai kutatásainak egyik fellegvára, fejlesztéseik betekintést engednek a szakterület jövőjébe.

Touted as the first graduation party of its kind, Willow Garage in Menlo Park gave a big sendoff to 11 robots worth more than $4 million. With the song "Mr. Roboto" blaring in the background, the PR2s (Personal Robot 2) shook their bots in front of hundreds of attendees, who later got to touch -- and, in some instances, dance -- with the robots, which have a mobile base and arms that can react to being pushed or pulled. The PR2s will be shipped off to mostly academic institutions around the world, including the University of Tokyo and the University of Freiburg in Germany. Locally, Stanford University and UC Berkeley are recipients of the robots. The program is part of Willow Garage's effort to "get robots out of factories and into the real world," said Steve Cousins, president and CEO of Willow Garage. By "real world," Cousins means homes or other environments where personal robotics can assist in everyday life, such as folding laundry or helping seniors lift heavy objects. Each PR2 comes pre-installed with Willow Garage's free and open-source software platform, ROS. By providing the PR2s to these institutions for free for two years, Willow Garage hopes to accelerate robotics research and development. As a condition of the program, participants will share their research so the robotics community may build on it. Cousins said the startup may sell some robots later this year (Willow Garage also has the Texai telepresence robot), but generating revenues isn't the immediate focus. Rather, the emphasis is on seeding the robotics industry now with the hope of "catching some of the long-term exponential growth," Cousins said. As for when we might see any explosive growth in this industry, Eric Berger, co-director of the personal robotics program, said it's often been said that it's 10 years off. He said he's sticking with that.

IT3 komment: A robotok a gyári alkalmazások mellett a hétköznapok egyre több területén jelennek meg a következő tíz évben. A „személyi robot” kifejezés nem véletlenül rímel a „személyi számítógép”-re… Ezt a jövőképet igyekszik valóra váltani a Willow Garage, amely érdekes együttműködési modellben gondolkodik: nyílt forráskódú fejlesztőplatformjukon több felsőoktatási intézmény besegít, miközben az intézmények két évre ingyen megkapják a robotokat.

Forrás: www.sfgate.com

Felismerés minden szinten

Amerikai kutatók biológiai modellen, az agyon alapuló „többszörös” felismerő-rendszert fejlesztenek.

Software systems could one day analyze everything from blurry war-zone footage to the subtle sarcasm in a written paragraph, thanks to two unassuming scientists who are inspired by biology to make revolutionary strides in intelligent computing. Yann LeCun and Rob Fergus, both computer science professors at New York University, are the brains behind “Deep Learning,” a program sponsored by Darpa. The idea, ultimately, is to develop code that can teach itself to spot objects in a picture, actions in a video, or voices in a crowd. Existing software programs rely heavily on human assistance to identify objects. A user extracts key feature sets, like edge statistics and then feeds the data into a running algorithm, which uses the feature sets to recognize the visual input. LeCun said, “There’s some sort of learning algorithm within the brain. We just don’t know what it is.” But the algorithmic talents of the mind, along with its ability to identify visual data by abstraction, will be the key components of the NYU team’s new system. Right now, an algorithm recognizes objects in one of two ways. In one, it is shown some representative examples of what, say, a horse looks like. Then the code tries to match any new creature to the ur-stallion. (That’s called “supervised” learning.) In the other way, the software is shown lots and lots of horses, and it builds its own model of what a horse is supposed to resemble. (That’s “unsupervised” learning.) What LeCun and Fergus are trying to do is make code that can get it right on a first, unsupervised example — using layer after layer of code to abstract the essential attributes of an object. And this is only the beginning. Darpa also wants a system that can spot activities, like running, jumping or getting out of a car. The final version will operate unsupervised, by being programmed to hold itself accountable for errors — and then auto-correct them at each algorithmic layer. It should also be able to apply the layered algorithmic technique to text. Right now, computer systems can parse sentences to categorize them as positive or negative, based on how often different words appear in the text. By applying layers of analysis, the Deep Learning machine will — LeCun and Fergus hope — spot sarcasm and irony too.

IT3 komment: A használatban és fejlesztési stádiumban lévő felismerő-rendszerek általában egy területen tevékenykednek: kép, hang/beszéd, szöveg stb. A DARPA által szponzorált „Mély tanulás” program keretében két kutató önmagától tanuló különleges képfelismerő algoritmuson dolgozik, amit a későbbiekben hangok, szöveg stb. azonosítását is elvégezné. Olyan szinten, hogy például mondatokat pozitív és negatív tartalmuk alapján különböztetne meg egymástól. A tervek szerint „Mély tanulás” komplex felismerő rendszerként működik majd.

Forrás: www.wired.com

Szemantikus paletta

Szemantikus technológiákon, web 2.0-án alapuló új megoldásokkal igyekszik érdekesebbé, közösségibbé tenni az oktatást egy uniós projekt.

A student taking an oral examination can be filmed and their performance ‘marked’ with written, sound or visual comments using a multimedia tool called LimSee3. The resulting multimedia document can be shared so that other teachers and examiners can develop consistent approaches to marking. This innovative tool is just one of a series developed during the Europe-wide Palette project to help ‘communities of practice’, such as teachers. Communities of practice are disparate groups of people – usually professionals – who strive to define, shape, share and manage a body of knowledge. “There are many online collaboration tools, but most of them are oriented towards enterprises, not communities,” explains Christine Vanoirbeek who coordinated the researchers in Palette. Many of the Palette tools exploit the advantages of Web 2.0 social networking technologies or the powerful document-searching capabilities of the semantic web. The eLogbook Web 2.0 social software is a tool for collaboration and learning in communities of practice. eLogbook offers community members a networking and communication platform, a repository for sharing and managing resources, a task and activity management system, as well as a community structuring tool allowing the definition of roles and distribution of tasks. eLogbook also provides different types of notifications (via email, or RSS feeds) in order to motivate contribution and sustain collaboration. Palette’s CoPe_it! tool creates online personal or collaborative workspaces. Users can share ideas and comments or add multimedia documents. The created content can be shifted about and reorganised by the users – even users with little experience. The idea is to enable discussion and collaboration, creating something new from collaboration within the workspace. Another tool, Sweet-Wiki combines the easy interaction of a wiki with the power of the semantic web. A wiki is a website which makes creating and editing any number of interlinked web pages via a web browser much easier. Palette also developed a Service Portal, distributed under the name myWiWall. The portal comprises multiple widgets giving access to different Palette services available to a community of practice from a web-browser window.

IT3 komment: A tudás közös megszerzése a tanulás egyik olyan fontos módja, amely az IKT eszközös alkalmazása következtében minden bizonnyal előtérbe fog kerülni az egyéni felkészüléssel szemben az elkövetkező évtizedekben. A PALETTE projekt egyike azon kuatásoknak, amelyben ennek műszaki lehetőségeit vizsgálták.

Forrás: cordis.europa.eu

Okostelefon-chipekkel szimulált emberi agy

Újabb nagyszabású kezdeményezés az emberi agy szimulálására – a végcél valószínűleg nem valósul meg, de az eredményeket több kutatási terület, így a robotika is hasznosíthatja majd.

Computer engineers have long wanted to copy the compact power of biological brains. But the best mimics so far have been impractical, being simulations running on supercomputers. Steve Furber, a computer scientist at the University of Manchester, UK, says that if we want to use computers with even a fraction of a brain's flexibility, we need to start with affordable, practical, low-power components. "We're using bog-standard, off-the-shelf processors of fairly modest performance," he says. Furber won't come close to copying every property of real neurons, says Henry Markram, head of Blue Brain. This is IBM's attempt to simulate a brain with unsurpassed accuracy on a Blue Gene supercomputer at the Swiss Institute for Technology, Lausanne. "It's a worthy aim, but brain-inspired chips can only produce brain-like functions," he says. That's good enough for Furber, who wants to start teaching his brain-like computer about the world as soon as possible. His first goal is to teach it how to control a robotic arm, before working towards a design to control a humanoid. A robot controller with even a dash of brain-like properties should be much better at tasks like image recognition, navigation and decision-making, says Furber. "Robots offer a natural, sensory environment for testing brain-like computers," says Furber. "You can instantly tell if it is being useful." Called Spinnaker - for Spiking Neural Network Architecture - the brain is based on a processor created in 1987 by Furber and colleagues at Acorn Computers in Cambridge, UK, makers of the seminal BBC Microcomputer. Although the chip was made for a follow-up computer that flopped, the ARM design at its heart lived on, becoming the most common "embedded" processor in devices like e-book readers and smartphones. But coaxing any computer into behaving like a brain is tough. Both real neurons and computer circuits communicate using electrical signals, but in biology the "wires" carrying them do not have fixed roles as in electronics. The importance of a particular neural connection, or synapse, varies as the network learns by balancing the influence of the different signals being received. This synaptic "weighting" must be dynamic in a silicon brain, too.

IT3 komment: Az informatikai eszközök számítási és tárolási kapacitása továbbra is exponenciálisan fog nőni az elkövetkező 10 évben. Az egyik fontos kérdés, hogy mindez önmagában közelebb visz-e minket az emberi agy működéséhez hasonló eszközök megalkotásához. Manapság egyre több olyan kutatással találkozunk, amely azt feltételezi, hogy nem a teljesítmény, hanem a szervezettség módja a lényegi kulcskérdése a problémának.

Forrás: www.puppetgov.com

Japán csúcstechnológia 2020-ban

Milyen robotok, elektronikus berendezések és intelligens alkalmazások várhatók 2020-ra Japánban?

Japán „elmeolvasó” robotok, gondolati úton vezérelt elektronikai eszközök fejlesztését tervezi, és bízik benne, hogy egy évtizeden belül kereskedelmi forgalomba kerülnek. A sci-fiszerű készülékek az úgynevezett agy-gép interfésztechnológiát fogják használni: a felhasználó agyhullámait elemzik, szenzorokkal felszerelt sisakjaik a véráram mintái után kutakodnak. Az elképzelések szerint még a kisujjunkat sem kell felemelni, mobiltelefonhoz sem kell hozzányúlni a berendezések között szereplő televízió-szett vezérléséhez. Elvégzi helyettünk a gondolataink alapján szöveges üzeneteket összeállító, majd elküldő mobil. A kormány és a privát szektor partnerviszonyán alapuló kezdeményezés idén indul. Lesznek benne olyan alkalmazások is, mint például a vezetés közben éttermet kereső autónavigációs-rendszer: a vezető ételre gondol, a rendszer harapnivaló után néz. A légkondicionálók aszerint szabályozzák magukat, hogy fázunk, vagy melegünk van. A tervekből természetesen robotok sem hiányoznak: idős vagy mozgáskorlátozott személyek gondját viselik, például nehéz csomagok cipelésében segítenek nekik. A kezdeményezésben valószínűleg olyan ipari óriások, mint a Toyota, a Honda, a Hitachi ugyanúgy részt vesznek majd, mint az Információs és Kommunikációs Technológiák Nemzeti Intézete, az Oszaka Egyetem és a Fejlett Telekommunikációs Kutatóintézet.

IT3 komment: Gondolatokkal irányított infokommunikációs eszközök, elménkben olvasó robotok általában sci-finek tűnnek, és az ilyen jellegű tudósításokról gyakran ki is derül: szenzációhajhászok. Viszont, ha a csúcstechnológiai megoldásairól ismert Japán kormánya és piacvezető cégei azt tervezik, hogy 2020-ra mindezek kézzelfogható, az átlagfogyasztó számára is megvásárolható valósággá váljanak, akkor már kevésbé tűnik szenzációhajhásznak a hír.

Forrás: www.physorg.com

Munkatársaiktól tanuló robotok

Hogyan tanuljanak meg és alkalmazzanak dinamikusan változó környezetben komplex viselkedésformákat a robotok?

Ha egy új európai uniós kutatási projekt eléri célját, és létrehozzák a robotok fejlett motorikus adottságainak kivitelezéséhez szükséges architektúrát, a jövőbeli gépek minden eddiginél összetettebb viselkedésformákat lesznek képesek elsajátítani. Siker esetén, a márciusban indult és négy évesre tervezett AMARSi (Adaptív moduláris architektúra gazdag motorikus adottságokhoz) projekt résztvevői megelégedettséggel nyugtázhatják: a gyártás világa tele lesz munkatársaiktól interakció során újabb adottságokat elleső, elsajátító intelligens, autonóm humanoid dolgozó botokkal. Olyan társadalmat láthatnak, amelyben a személyes gondozó botok komplex környezetekhez és a változó emberi szükségletekhez alkalmazkodnak. A 7 millió eurós projekt lehetővé teszi, hogy humanoid (és négylábú) botok ugyanúgy autonóm módon tanuljanak és fejlesszék ki motorikus képességeiket egy állandóan változó világban, mint mi, emberek. A mozgás által szolgáltatott adatokból sajátítanának el ismereteket, „újradrótoznák” az ismeretek feldolgozásához és tárolásához szükséges áramköreiket. A prózai valóság azonban az, hogy az elképzelések igencsak távol állnak a jelenlegi botok korlátozott motorikus adottságaitól. A kivitelezés több fejlett technológiától függ: dinamikus neurális hálóktól, új robotikai hardver-designtól, kifinomult szoftveralgoritmusoktól. „A hagyományos koncepció szerint van egy célpont, megtervezzük az utat, és a gép odamegy” – elmélkedik Jochen Steil, projekt-koordinátor. – „A gyártási munkálatokban résztvevő robotok így működnek, és még mindig ez a motorikus funkciók programozásának bevett módszere. Szerintünk a valódi sokszínűség azért nem kivitelezhető ezzel a programozási eljárással, mert sem a környezet komplexitása, sem az, hogy mikor mozoghatunk szabadon benne, nem látható előre.” A Steil által elképzelt jövőben a gyártóbotokat könnyű lesz programozni, és még képzetlen humán munkatársaik is képesek lesznek tanítani őket. Azaz, nem lesz szükség méregdrága és időigényes újraprogramozásukra.

IT3 komment: A biológiailag inspirált számítástudomány jegyében, európai kutatók – elsőként a világon – a jelenlegi robotoknál összetettebb viselkedésformák elsajátítását eredményező motorikus adottságokhoz fejlesztenek architektúrát. Nehéz feladat előtt állnak, hiszen senki nem tudja, milyen az optimális architektúra. Az emberi agyból indulnak ki, fejlesztésüket két humanoid roboton fogják tesztelni. Munkájuk túlmutat a motorikus adottságok egyszerű másolásán: a sikeres kivitelezéshez több technológiát, mesterségesintelligencia-részterületet kell elosztott robotikai platformokon integrálniuk. Hardver- és szoftverfejlesztéseik egyaránt nyílt forráskódúak lesznek.

Forrás: www.wired.co.uk

Csecsemőnevelés robotbébivel

A japán kutatók mindig is otthonosan mozogtak félelem helyett szeretetet generáló robotok tervezésében. Legutóbbi fejlesztésük sem cáfolja meg ezt az állítást, sőt…

It giggles and wiggles its feet when you shake its rattle, but will get cranky and cry from too much tickling: Meet Yotaro, a Japanese robot programmed to be as fickle as a real baby.
The cuddly baby-bot looks unearthly with a pair of luminous blue eyes and oversized cheeks, but engineering students are hoping it will teach young people the pleasures of parenting as Japan faces a demographic crisis. "Yotaro is a robot with which you can experience physical contact just like with a real baby and reproduce the same feelings," said Hiroki Kunimura of Tsukuba University's robotics and behavioral sciences lab. Yotaro's face, made of soft translucent silicon with a rosy hue, is backlit by a projector connected to a computer to simulate crying, sneezing, sleeping and smiling, while a speaker can let out bursts of baby giggles. The baby changes its facial expressions and moves its arms and legs when different parts of its face and body are touched. Physical contact is detected by sensors, and Yotaro's mood changes based on the frequency of touches. Yotaro also simulates a runny nose, with the help of a water pump that releases body-temperature droplets of water through the nostrils. While the baby robot has a balloon-sized head and exaggerated facial features, its inventors nonetheless hope "Yotaro could help young parents to learn about raising a baby," said research team member Masatada Muramoto. "We came up with the idea of a baby robot because we wanted to reproduce a human being's warmth and skin colour," said Kunimura. "We decided on an infant that has not yet learnt to talk because the feelings generated towards a newborn will be the same for everyone, and because interaction is less complicated than if we had made it talk."

IT3 komment: Robotok ideig-óráig, kísérleti jelleggel ugyan már vállalnak szerepet az oktatásban, még kisebb gyerekek pedig szívesen játszadoznak gépkutyákkal és hasonló szerkezetekkel, a legfiatalabbak – a csecsemők – nevelésében viszont még kevesen gondoltak robotalkalmazásokra, és még kevesebben fogtak bele ilyen irányú fejlesztésekbe. Egy japán kezdeményezés részben ezt a célt szolgálja: a robotbébi viselkedéséből sokat megtudhatnak, tanulhatnak és hasznosíthatnak a húsvér szülők.

Forrás: news.smh.com.au

Kína humanoidolimpiát tervez

Robotvilágbajnokságok után jönnek a robotok olimpiai játékai…

China is planning to hold a robot Olympics in 2010. The international event will be held in the city of Harbin and will see robots take part in 16 different events. Robots will be able to compete in familiar Olympic sports such as athletics as well as those more suited to machines such as cleaning. Entry to the competition will be restricted to robots resembling humans. They must possess two arms and legs. Wheels are banned. The organisers of the games expect from more than 100 universities from around the world to send competitors to the event. Harbin has been picked as the venue because the city's Institute of Technology is the home of a robot football research group that manages a very successful team of soccer playing humanoids. Professor Hong Rongbing, from the Harbin Institute of Technology, said the idea of the competition was to drive innovation and produce robots that are more flexible and helpful. No specific date has been set for the games as its organisers are still rounding up sponsors to help pay for it. The Chinese event will face competition from the RoboGames that also stages sports events for robots. The 2010 RoboGames will take in California in April. The Harbin robot games will be one among an increasingly crowded calendar for robot sports and other competitive events. One event, Roboexotica, is for robots that can mix cocktails, light cigarettes and chat with bar patrons. Robots already have their own world cup. The 2009 competition saw entries from 400 teams that hailed from 35 separate nations. The 2010 event will be held in June in Singapore. A rival event is run by the Federation of International Robot-Soccer Associations.

IT3 komment: Újabb nemzetközi versennyel bővül a robotok megmérettetésének száma. Az olimpia annyiban mindenképpen különbözni fog a világbajnokságoktól, hogy csak (két lábon járó, két kezet használó) humanoidok vehetnek részt rajta. A helyszínválasztás Kína folyamatosan növekvő tudományos-technológiai szerepét jelzi. A robotikában eddig nem alkottak maradandót, de úgy tűnik ezen a szakterületen is igyekeznek felvenni a versenyt távol-keleti riválisaikkal: Japánnal, Dél-Koreával és Szingapúrral.

Forrás: news.bbc.co.uk

Virtuális macik, futurisztikus podok és spagettieső Tokióban

A japán csúcstechnológia még mindig tartogat a világ számára meghökkentő megoldásokat.

It might earn them university credits but a robot developed by students in Japan won't help dispel the image of the lazy student. The robot has been designed to fold clothes. The bot, called "Foldy," works with a camera mounted above a flat surface. An item of clothing is laid out on the surface and an image of it is captured into a PC. The robot operator can then draw fold lines on the PC. Once that's done it's just a case of clicking a button and Foldy goes to work. The wheeled robot is about the size of a shoe box and has a pair of long grippers that it uses to grab the clothing and fold it. A 2D bar code sits prominently and clearly on top of the robot and allows the PC to control it by watching its position and movements through the camera. The robot was developed by students at Keio University as part of the Japan Science and Technology Agency's Erato project for advanced research. It was one of several futuristic prototypes on show at the Digital Contents Expo in Tokyo. Providing a bridge between the real and virtual worlds at the show was a small ring with haptic feedback. With the ring on a finger its possible to touch a virtual creature. The user wears the ring and sits in front of a PC screen on which a live image of the desk area immediately in front of the user is shown. Within the image a virtual creature -- in the demonstration it was a small bear -- is added. Also hooked up to the PC and mounted above the desk are two Wii remote controls that act as sensors and monitor infrared lamps on the ring to help determine its position. As the user brings his or her finger to touch the bear a small motor on the ring causes vibration to simulate the sensation of touch. The project went beyond the haptic feedback ring and also tried to simulate cute responses from the virtual bear. Its movements are computed in real time depending on the interaction with the user and it will do things like try to touch its paw with the user's finger or follow the user's finger with its eyes. A simulation of a different kind has been developed by Osaka University students. The "Funbrella" takes a regular umbrella and mounts a speaker inside at the point when the handle joins on to the umbrella's canopy. Because the speaker vibrates when it produces sound it can be used to simulate both the sound and feel of holding an umbrella during a rain storm. Perhaps the most unusual looking project on show was the "Media Vehicle," a virtual reality pod developed by Tsukuba University. When closed the device appears to be two overlapping large white spheres on legs. Inside is a chair and projector.

IT3 komment: Valódi és virtuális robotokból, izgalmas szimulációs és virtuálisvalóság-technológiákból kapott ízelítőt egy tokiói kiállítás közönsége, egy pillanatig sem hagyva kétséget afelől, hogy a szigetország változatlanul élen jár az infokommunikációs fejlesztésekben. Nagy kérdés, hogy ezekből az izgalmas törekvésekből hány fog a való világban hasznosulni, illetve mennyi marad meg a kutatólaboratóriumi kísérletezés szintjén.

Forrás: www.mis-asia.com

A jövő sebészete

Robotok, robotikai megoldások fontos szerepet fognak játszani a jövő sebészetében.

Over the past 20 years, robotics have revolutionized surgery, and new innovations are continuing to push the boundaries of medicine. Mike Rustic, senior lecturer at the mechanical engineering department at Imperial College, London, says machines such as the "da Vinci" system have had a huge impact on surgery. The "da Vinci" first appeared in 1991 and lets surgeons carry out keyhole surgery remotely, allowing them to control robot arms from a console that also provides a three-dimensional image of the proceedings. While the "da Vinci" system is the most widespread robotic surgery tool, Rustic says the "Sensei Robotic Catheter System" is also starting to be used for electrophysiology procedures on the heart. A new exhibition at London's Royal College of Surgeons called "Sci-Fi Surgery: Medical Robots" has displays ranging from the "da Vinci" system to prototype microbots designed to be swallowed and self-assembled in the human body. Rustic says there is much ongoing research into micro machines -- miniaturized robots that could be placed in a patient's body to gather information or carry out medical procedures. But he says that although pill cameras -- cameras that are swallowed by a patient to provide images of their digestive system -- are already in common use, micro machines remain some way off. "Micro machines are basically one of the holy grails, but it will take a while before we see something," he told CNN. "The difficulty is that even if you can make little motors you need to power them up and you have to be able to communicate with them and direct them." Take a look at the history and future of surgery. Rustic says one innovation on the horizon is a device being developed by Imperial College that would allow a surgeon to remotely control an endoscope while a patient is inside a Magnetic Resonance Imaging (MRI) machine, which would give real-time image feedback during gastric procedures and prostate biopsies. But he adds that currently, robotic surgery devices are often prohibitively expensive and tend to be used for a narrow range of procedures. He told CNN that he would like to see an economical robot that can be reconfigured to perform a wide range of procedures in a standardized way, so that training can be simplified.

IT3 komment: Sebészeti robotok közül általában csak a – Magyarországon is sikeres operációt végrehajtott – Da Vinci ismert, holott medicina és robotika találkozása bőven túlmutat a méltán világhírű rendszeren. A fejlődés egyik, talán legfontosabb iránya a mikrovilágokban keresendő. A jó hír, hogy immáron nemcsak jövőképekben vagy sci-fikben találkozunk gyógyászati célú miniatűr robotokkal, hanem konkrét K+F projektekben is. Ráadásul egyre gyakrabban.

Forrás: edition.cnn.com

"Tripple Space"

Európai kutatók a gépek közti kommunikáció új formáján dolgoznak.

As a new form of network-based, machine-machine communication, the roll out of Triple Space technology heralds a new era for the internet in which computers are able to publish and read information just as humans create and browse webpages. By using semantic web technology to make information understandable by computers and expressing that knowledge as basic atomic units called tuples, the Triple Space enables web services to make use of true web communication instead of the email-like point-to-point exchange of messages common today. As such, it promises to provide faster, more efficient and more secure web services and distributed applications to a wide variety of sectors, from telecommunications and e-commerce to air traffic control and healthcare. “Despite their name, web services today aren’t very ‘webby’,” says Elena Simper from Semantic Technology Institute (STI) of the University of Innsbruck.“The way they communicate is more like email in which messages are sent and received between machines rather than true asynchronous web communication in which information is published and becomes persistently available to be read at any time,” she explains. STI coordinated the EU-funded TripCom project, a pioneering initiative that has successfully proven the Triple Space concept and implemented the technology to make the World Wide Web for machines a reality. To create the Triple Space, the researchers worked on making web services and the data they use understandable by computers, using semantic web technologies to communicate machine-readable knowledge rather than raw data. The team opted for the RDF format, which represents data and the semantics of data in triples of the form “subject-property-object” in order to build statements of knowledge. Information is then published in tuple spaces, shared virtual data-spaces designed for concurrent access by multiple processes and applications in which data units are generally expressed as tuples, a mathematical unit referring to an ordered list of finite length. Just as multiple human web surfers can view webpages hosted on the same or different servers at any time, information stored in the Triple Space is “persistently published” – meaning it is always available for any application with access to read it or, if permitted, change it.

IT3 komment: Az "Triple Space" elnevezés egy szemnetikus technológiára utal, ugyanakkor a Tripcom projekt kutatási eredményeinek jelentősége a szemantikus web koncepció egy újabb megvalósítása mellett sokkal inkább a webszolgáltatások közötti adatkommunikáció új típusú megközelítésében keresendő. A kifejlesztett megoldások ugyanis lehetővé teszik, hogy az egyes webszolgáltatások egy közös, szemantikusan annotált adattárház, a "Triple Space" segítségével, cseréljenek adatokat a közvetlen kapcsolatfelvétel helyett. A megoldás előnyei nyilvánvalóvá válnak, ha nagyobb számú, egymással kölcsönösen kommunikálni kívánó webszolgáltatás integrációja szükséges.

Forrás: www.sciencedaily.com

Okosabb lesz a robot, ha segítséget kér

A tárgyfelismerés a mesterségesintelligencia-kutatás legtöbb fejtörést okozó területeinek egyike. Úgy tűnik, a gépi tanulás – ebben az esetben tárgyak memorizálása – egyelőre jobban megy emberi segítséggel.

Az ember számára természetes, hogy segítséget kér másoktól. Úgy tűnik, ez a tulajdonság hozzájárulhat ahhoz, hogy a robotok felülkerekedjenek a mesterséges intelligencia egyik legbonyolultabb problémáján. Legalábbis a Palo Alto-i robotikai cég, a Willow Garage egyik projektjének ez a gondolati háttere. Kutatóik arra tanítják a robotokat, hogy embereket kérjenek meg általuk fel nem ismert tárgyak azonosítására. Amennyiben sikerrel járnak, komoly előrelépést tesznek a konzisztens autonómiával működő gépek fejlesztésében. A tárgyfelismerés ugyanis már régóta okoz álmatlan éjszakákat mesterségesintelligencia-kutatóknak. Számítógépeknek ugyan meg lehet tanítani egyszerű tárgyak, mint például tollak és bögrék felismerését, viszont gyakran hibáznak, ha a fényviszonyok vagy a látószögek megváltoznak. Ezért is nehéz épületek körül biztonságosan navigáló, a tárgyakkal interakcióra képes robotot fejleszteni. A Willow Garage a PR2-t (Személyi Robot 2) fejlesztve szembesült a problémával. Amiben az MI szenved, abban az ember kiválót nyújt – az ilyen feladatokat gyakorlatilag megerőltetés nélkül abszolváljuk. A Willow Garage- dzsel együttműködő Alex Sorokin, az Illinois Egyetem informatikusa eldöntötte, hogy kihasználja a helyzetet, és emberi segítséget kérő rendszert épít PR2 számára. A rendszer a dolgozókat és munkaadókat kiegészítésre váró egyszerű feladatok kivitelezésére összehozó online piacteret, az Amazon Mechanikus Törökjét használja. A robot lefényképezi a fel nem ismert tárgyat, majd elküldi a Töröknek. A Sorokin szoftverével dolgozó, feldolgozott fényképekért 3 és 15 cent közötti összeget kereső alkalmazottak meghúzzák a képen látható tárgy kontúrjait, és nevet kapcsolnak hozzá. A bevezető teszt során a Willow Garage irodájában mászkáló robot néhány másodperc alatt küldte el a képeket, amelyek szintén pár másodperc múlva felcímkézve érkeztek vissza. Pontossági rátájuk 80 % körül volt. Sorokin szerint növelhető a százalékszám – a válaszok helyességének leellenőrzéséért fizetett újabb dolgozók kellenek hozzá. Úgy érzi, a rendszer segíteni fogja a robotokat az új környezetekre vonatkozó tanulásban. Például a takarító robotok fényképezéssel, azok felcímkéztetésével töltik majd el első hetüket az új épületben. A humán alkalmazottak a címkézéssel segítik a térre és az ottani tárgyakra vonatkozó modell létrehozásában. Ha elakadna, bármikor kérhet újfent segítséget. „Fantasztikus ötlet” – lelkendezik John Leonard, az MIT egyik robotikusa. – „Potenciálisan kivitelezhető lesz, hogy a robotok huzamosabb ideig működjenek közvetlen humán operátori beavatkozása nélkül.” Sorokin tervei szerint következő lépésként a programozók azon fognak dolgozni, hogy PR2 értse válaszainkat, s azoknak megfelelően cselekedjen.

IT3 komment: Robotok magasabb szintű autonómiája, például dinamikusan változó környezetbeli hibátlan navigációjuk gyakorlatilag elképzelhetetlen fejlett tárgyfelismerés nélkül. Míg a világításban, látószögben stb. bekövetkezett változások az embert nem zavarják, gépek számára sokszor okoznak megoldhatatlan problémát. Sőt, még a korábban megtanultakat is képesek elfelejteni. Ilyen esetekben jöhet segítségükre a „hálózati” ember és a crowdsourcing. Az internetkapcsolaton keresztül folyamatosan érkező információ lehetővé teszi, hogy huzamosabb ideig közvetlen humán beavatkozás nélkül tevékenykedjenek.

Forrás: www.newscientist.com

„Zsebben kapcsolt” telefonhálózatok

Angol kutatók mobiltelefonok közti közvetlen információküldésen dolgoznak.

A tudósok szeretik a mobiltelefonokat. Az elmaradhatatlan eszközt a kutatók mintavételezőként, nyomkövetőként és szenzorként használják. Most a számítógépes szakemberek adatcserére akarják használni, anélkül, hogy a telefonos hálózatot igénybe vennék; ahelyett, hogy közvetlenül a cellás tornyokkal, azaz bázisállomásokkal kommunikálnának egy alkalmi vezeték nélküli hálózaton. Ez a víziója egy számítógépes szakemberekből álló csoportnak, akik hisznek abban, hogy az adatok vírusszerű szórása egészen új fejezetet nyithat az alkalmazásoknak az P2P mobil-eszköz hálózat felé, amit „zsebbe kapcsolt” hálózatnak is nevezhetünk. Egy ilyen ad hoc hálózat megengedné egy természeti katasztrófa áldozatainak azt, hogy üzeneteket küldjenek egymásnak akkor is, ha minden cellás torony lerombolódott. Egy másik szcenárió, látogatók speciális helyeken fontos információkat továbbíthatnának egymásnak „népi” eszközökön. És barátok csoportja hívatná rajta egymást vacsorázni, az Internet használata nélkül. „Ha sikerül, azt reméljük, az emberek egy sor alkalmazással állnak elő” – mondja Jon Crowcroft, a Cambridge Egyetem számítástudományi professzora a problémán dolgozó kutatócsoport alapítója és vezetője. Olyan technológiák, mint a zsebben kapcsolt hálózatok, a késleltetés-tűrő hálózatokhoz tartoznak, a bolygóközi Internethez hasonlóan. A késleltetés-tűrő hálózatok az infrastruktúrák azon osztályába tartoznak, amelyek bármely gyűjtést tudnak végezni véletlenszerűen kapcsolódó csomópontokról, amelyek a hálózatról le tudnak válni, és az üzeneteket a lehetőségek szerint továbbítják. A zsebben kapcsolt hálózatok tipikusan keresik azokat a mobilokat, amelyek az idő nagy részében nincsenek rákapcsolódva a hálózatokra. A kommunikációt Bluetooth-on vagy más olyan vezeték nélküli technológiával végzik el, amelyek „publikálj és fizess” módszereket alkalmazzák, az eszköz tulajdonosának tartalmi preferenciái alapján. "Ez egy kevesebb infrastruktúra koncepció" mondja Kevin Fall főmérnök az Intel Research Berkeley-től, aki a késleltetés tűrő hálózatok szakértője. " Nem szükséges bázisállomás, nem kell cellás torony, csak legyen egy-két másik készülék, és össze kell kapcsolni őket egymással.” Bár, amit a technológia tesz, az nem egyszerű, Crowcroft és csapata a Cambridge Egyetemen bízik, hogy megoldják a problémát.

IT3 komment: A mobiltelefonok sűrűségének növekedésével, mindig számíthatunk arra, hogy a közelben található egy másik mobilkészülék is. Miért kell megjárnia az információnak a tornyot, ha tudunk közvetlenül is kommunikálni vele? Az infrastruktúrától való függetlenedés egyelőre, a fejlesztők megoldandó kihívása. Kockázatot is rejt, mert ilyen rendszerrel teljesen idegen környezetben is észrevétlenül lehet majd együttműködő csoportoknak egymással kapcsolatot tartani…

Forrás: www.technologyreview.com

Emlékeztetőgép

Egy mesterségesen intelligens rendszer szinte észrevétlenül segít, hogy ne feledkezzünk meg erről-arról…

An elderly lady is about to go to bed. She goes into her room, sits down on the bed, takes off her slippers and turns off the light. Suddenly, before getting into bed, a small alarm goes off and a mobile device reminds her that she has not taken her tablets. This is how the new intelligent system developed by researchers from the Department of Computer Science and Artificial Intelligence of the UGR (Universidad de Granada, Spain) works. María Ros Izquierdo is from the Higher Technical School of Computer Engineering of the UGR and the co-author of a study which is published in the Expert Systems with Applications magazine. "It is a prototype which, in a non-intrusive manner, facilitates the control of the activity of people with special needs and increases their independence", she explains. The system recognizes the everyday actions of the users by means of RFID labels. These labels are discreetly placed on the objects that the individuals touch most often, in such a way that, when they do so, a signal is sent to a computer or mobile device situated in the house itself or at an assistance centre some distance away. The activities of the people are assessed with artificial intelligence techniques (data mining and formal grammar) in order to compile a list of actions such as remembering to take the keys or the mobile phone before leaving home. "It is not necessary to use cameras or microphones, and the devices which are used do not entail any technological complications for users, nor do they modify their daily routines", clarified Ros. In order to evaluate the system, the scientists have designed a Tagged World, an intelligent space which simulates the rooms of a house, with sensors embedded in the environment which help to recognize the behaviour of its occupants. The researchers monitored each user so as to obtain an individualized database. They later verified with a test the reliability of the system and the degree of intrusion felt by the participants. "The system does not modify the life of the users, but does positively modify that of the people who look after them", indicated Ros, who recalled that elderly people or those with special needs often reject the aid of others and demand more independence. The new system may help to achieve this objective.

IT3 komment: A lakosság elöregedésével egyre több infokommunikációs törekvés célozza az idősek életkörülményeinek javítását. Minél láthatatlanabb a technológiai jelenlét, annál sikeresebbek (lesznek). Környezet-intelligencia, érzékelőrendszerek, mesterségesintelligencia-megoldások együttes alkalmazása eddig a különböző technológiák szinkronba hozása miatt jelentett problémát, de szerencsére ezek a problémák egyre kezelhetőbbek. Úgy tűnik, az „ambient and assisted living” zászló alatt megfogalmazott szép törekvések, immáron nem távoli, hanem fokozatosan megvalósuló vágyak.

Forrás: www.physorg.com

Energiaprofil a Facebook-on

Talán a közösségi portálok is segíthetik a környezeti problémák megoldását.

A Computer Science student at the University of York has created a new Facebook application that uses the social networking website for monitoring home energy consumption. Derek Foster developed the WattsUp application, which will also allow people to assess their carbon dioxide emissions, as part of his project for the MSc in Human-centred Interactive Technologies. The domestic sector accounts for about 30 percent of all energy consumed in the UK. The application aims to raise awareness of energy consumption in the home to both reduce usage and have a positive impact on climate change. The WattsUp application records users’ live and historical household energy consumption and carbon dioxide emissions, via a special energy monitor – the Wattson monitor. Derek said: “With so many people using Facebook now, it seemed like a novel approach to incorporate other elements of our lifestyle, such as our household energy consumption, into our online social profiles. “By using Facebook as the delivery platform it introduces social psychology elements such as peer-pressure and normative behaviour between friends which can introduce competitiveness to reduce energy usage.” When the user visits Watts Up, they can see their own energy usage represented numerically and graphically from within their Facebook account. Additionally, they can also check on any of their friend’s energy usage if they too use the Wattson device with Watts Up. It is envisaged that by being able to view other friend’s energy ratings, it may introduce a competitive element where users thereby compete by lowering their energy usage, thus having a positive impact on the environment. Social approval would be a key element as a user who consistently used more energy than the rest of their friends would likely be liable to provocation by their friends in the form of comments or any other persuasive facilitators the application offers. By ‘conforming’ to the norm the user’s mental model of acceptance by their friends is consolidated, particularly through reciprocal positive encouragement.

IT3 komment: A WattsUp alkalmazás lehetővé teszi, hogy a Facebook személyes profil adatok között a saját lakásunk energia fogyasztását is megjelenítsük. A kutatók azt gondolják, hogy az energiaprofil megjelenítése a közösségi oldalakon elősegíti az energiatudatos életvitel elterjedését. Az elképzelés helyessége még bizonyításra vár. Kíváncsian várjuk a kísérlet eredményét!

Forrás: www.york.ac.uk

Szemmozgást interpretáló szoftver virtuális világokban

A tekintet-alapú ember-számítógép interakció előtt újabb alkalmazási terület kapui tárultak ki: a játékiparé.

A szemmozgással irányítható játékfunkciókat biztosító technológiák lehetővé teszik, hogy a virtuális világok, mint például a Second Life és a World of Warcraft komoly motorikus hátrányban szenvedők számára is megnyíljanak. A tekintettel történő játékot célzó szoftver (amelynek első változata bárki számára szabadon hozzáférhető) egy az EU által támogatott COGAIN kiválósági hálózat sok várható alkalmazása közül. A hálózat rendeltetése a valamilyen károsodásban szenvedők számára készített tekintet- és szemkövetés-alapú új kommunikációs eszközökön, programokon dolgozó fejlesztők törekvéseinek koordinálása. A szoftver fejlesztésében résztvevő Howell Instance szerint a szélütés, amyotrophiás laterálszklerózis, az agyvérzés ún. locked-in szindróma változata miatt mozgásképtelenné váltak számára a virtuális környezetben történő „mozgás” és interakció „valóban felszabadító hatású.” Az eddigi tekintetalapú technológiák elsősorban vizuális billentyűzettel történő gépelésből, webböngészésből és más szöveges alkalmazásokból álltak. Az új megoldás teljesen új szintet is jelent: mivel a virtuális közeg avatárjai szemmozgással is irányíthatók, a mozgáskárosultak – ha akarják – ugyanúgy részt vehetnek a világok által kínált aktivitásokban, ugyanúgy kommunikálhatnak, interakcióba léphetnek, mint bárki más. A „tekintet-játék” szoftver kereskedelmi forgalmazásban hozzáférhető szemmozgást követő alkalmazásokkal együtt működik. Utóbbiak – amikor a képernyőt nézzük – kamerák segítségével figyelik a felhasználó tekintetét. A fejlesztők egészséges emberek szemtevékenységét tanulmányozva dolgoztak ki egy, a tekintetünk tárgyát képező ponton utasításokat generáló vizuális „forróság” térképet. A program a szemtevékenység különböző mintáit mozgásokat vagy cselekvésekre vonatkozó utasításokat beindító, ún. tekintetgesztusokra fordítja. Ha jobbra vagy balra nézünk, a karakter jobbra vagy balra fordul, ha a képernyő közepére meredünk, az avatár előre fut. Mivel a szoftver független az adott játéktól, potenciálisan az összes egér- és billentyűzet-inputtal működő virtuális világban használható. A többi résztvevővel történő kommunikáció a képernyőn megjelenő virtuális billentyűzet betűire nézve lehetséges, míg szemmozgások különböző kombinációival különböző cselekvések kivitelezhetők. Ez a megközelítés teljesen más, mint a gépelésre és szörfölésre optimalizált, valósidejű 3D-s játékok esetében viszont fárasztó lassabb és több munkát igénylő tekintetalapú input-megoldások.

IT3 komment: Az eddig csak (lassú) szöveges alkalmazásokban használt tekintet-alapú technológiák fejlődéstörténetének fontos állomása, hogy immáron virtuális környezetek avatárjai is irányíthatók szemmozgással, mozgásmintákból „lefordított” gesztusok utasítássá alakításával. A minőségi ugrás fontos következménye, hogy a kommunikációra csak így képes személyek másokhoz hasonló esélyekkel vehetnek részt online játékokban és virtuális környezetekben.

Forrás: cordis.europa.eu

A szoftver hangot ad a gyermekeknek

Az infokommunikációs technológiák könnyebbé teszik a fogyatékkal élők hétköznapjait.

„Milyen volt ma az iskolában?” ez egy szoftver, amelyik a fogyatékkal élő, agysérült gyermekeknek segít gyorsabban kommunikálni. Ez a rendszer az Aberdeen-i és a Dundee-i egyetemek számítástechnikai tudósainak és a Capability Scotland nevű szervezet közös projektjének az eredménye. A Renfrewshire-i tanulók a Corseford iskolában először próbálják ki. Az Aberdeeni Egyetem természettudományi és számítástachnikai iskolájából Dr Ehud Reiter azt monta, hogy a "How was school today? rendszer szenzorokat használ, swipe cártyákat,és egy felvevő rendszert, arra, hogy összegyűjtse az információkat, amelyeket a gyermek az iskolában megtapasztalt a nap folyamán. "Ez fordítható át egy történetté a számítógép által – egy természetes nyelvi generációt használva – amit a tanulók hazaérve megoszthatnak. "A rendszer interaktív elbeszélésre van tervezve, amely megengedi a gyermekeknek, hogy könnyen meséljenek az skolai napjukról és gyyorsan megválaszoljanak direkt kérdéseket." A Dundee-i Egyetem számítástechnikai iskolájából Rolf Black azt mondta, "Egy gyermeknek, aki komoly motoros sérüléssel él, és nehezen vagy egyáltalában nem tud beszélni, nagyon nehéz fenntartani egy beszélgetést, és ezért gyakran rövid egyszavas vagy néhány szavas válaszokat ad. "Elmondani egy hosszabb történetet, gyakran egy kommunikációs eszközre van szükség a mondatok megformálásához. De ez sok időt vesz igénybe és sok türelemre van szükség a beszélgetés fenntartásához és kézben tartásához.” Sue Williams, aki vezető oktató a Capability Scotland's szervezet Kilbarchan-ban található Corseford iskolájában, mondotta: "Hétközben ezt a rendszert használtuk és nagyon hasznosnak találtuk a tanulók, a tanárok a a terapeuták és szülők számára. Megengedi a gyermekeknek, hogy kontrollálják a beszélgetést, anélkül, hogy segítséget kellene kérniük tőlünk.” Nicole Vallery és Rebecca Clelland, Corseford két tanulója tesztelte az új szoftvert. Nicole, 11 éves és agysérült, azt mondta: "Boldog vagyok, hogy részt vehetek a „Milyen volt ma az iskolában” című projektben. Jó érzésekkel tölt el, mondta. Rebecca elmondta: "Valami különleges volt, amit élveztem” Nicole' mamája, Jan, azt mondta: "Nagyon örültünk a program használatának, amikor meghallottuk Nicole történetét. "A program megengedte neki, hogy könnyen meséljen és megválaszoljon kérdéseket. Felgyorsulva több interakcióra válik képessé és a nap szerkezetéről is tájékoztat minket." Tervek vannak arra is, hogy megvizsgálják hogyan tud a rendszer segíteni különböző fogyatékkal élő gyermekeknek A projektet a Mérnökök és Fizikusok tudományos kutatási (EPSRC).tanácsa támogatta. .

IT3 komment: Az infokommunikációs eszközök megkönnyítik a fogyatékkal élők mindennapi életét. A korrekciós folyamat tovább folytatódik: egy élő naplóvá válik, amely fejlesztheti a kommunikációs képességeket. Az elektronikus élményfüzet azonban hosszú távon kockázatokat is rejthet: nagyon el lehet vele kényelmesedni, ha egészséges emberek használják.

Forrás: http://news.bbc.co.uk

„Csináld magad” robotika

A robotika rég kilépett a felsőoktatási intézmények, ipari gyártók zárt közegéből, és egyre népszerűbb szabadidős tevékenységgé válik.

Sokan szerették a Pixar Animációs Stúdió 2008-as negatív utópiaszerű robotos szerelmes filmjét, a Wall-E-t. Valószínűleg még közülük is kiemelkedik egy elég nagy szerveződés; alighanem ők a legnépesebb, de legalábbis a legelhivatottabb rajongói csoport. A 3 ezer tagot számláló Wall-E Építő Csoport az internet segítségével alakul és terebélyesedik; „csináld magad” barkácsolók gyülekezete, akik az Oscar-díjas film fiktív robotjainak valódi mását szándékoznak elkészíteni. „Rengeteg fejlesztőt érdekel, hogy Wall-E-t építsen” – nyilatkozta a csoport szóvivője, a 18 éves gimnazista Matt Ebisu (Cupertino, Kalifornia). „Ami az eddigieket illeti, több eltérő változat született. Designjuk jócskán eltér, szinte mindenki a saját maga robotját akarja megépíteni, vagy legalább kitalálni, miként tegye.” A világ különböző pontjain élnek, személyesen nem találkoztak egymással. Legalábbis június elejéig minden bizonnyal nem, akkor viszont jó páran összegyűltek egy, évente megrendezésre kerülő „csináld magad” (DIY) fesztiválon a kaliforniai San Mateo-ban, ahol robotokból és rakétákból állítottak ki a legtöbbet. A robotikai pavilonban a legkülönbözőbb korú hobbifejlesztők találkoztak, s mutatták meg egymásnak gépeiket. „Minden téren fellendülőben van, robbanásszerűen beindult a csináld magad mozgalom” – jelentette ki a fesztivál főszervezője, Sherry Huss. Robotkészítő szoftver- és hardvercsomagok nagy számban és választékban állnak az érdeklődők rendelkezésére, sokan próbálkoznak velük. A kiállításon 24 egyéni és csoportos DIY robotkészítő vett részt. Wall-E-ket, mozgó óriászsiráfot, félautomata gömböket, tűzokádó masinákat, napenergiával hajtott elektromos járműveket mutattak be. Abban viszont még véletlenül sem tudtak megegyezni, hogy a „csináld magad” robotika koncepció mikor született, honnan indult világhódító útjára. Egyesek szerint a mozgalom több évtizedes múltra tekint vissza, míg mások úgy vélik, hogy szinte semmi nem történt még. A rendezvényen megjelent Gareth Branwyn cyberguru elmondása alapján a hobbi robotgyártók atyja az 1987-es „Robot Builder’s Bonanza” könyvet jegyző Gordon McComb. A ma online robotáruház-tulajdonos Mc Comb változatlanul szakkönyveket ír, és a Servo magazinban is publikál. A „Bonanza” volt az első ilyen jellegű könyv” – állítja Branwyn.

IT3 komment: Kevés IT-terület fejlődését határozza meg olyan mértékben a (filmes, irodalmi) fikció, mint a robotikáét. Az viszont még e területen is egyedülálló, hogy fiktív gép alapján készítenek valódi másolatokat – márpedig a Wall-E esetében ez történik, ráadásul nem kutatóintézetek, gyártó cégek laboratóriumaiban, hanem hobbifejlesztők barkácsműhelyeiben. Mivel a szükséges fejlesztői készletek egyre könnyebben és olcsóbban beszerezhetők, a népszerű „csináld magad” mozgalom elérte a nem kevésbé népszerű robotikát is, ami – ennek hatására – tudományos-technológiai jellegének megőrzése, a benne rejlő hasznosulási lehetőségek mind jobb kiaknázása mellett a XXI. század egyik tömeges hobbitevékenységévé, „népművészet”-évé válhat.

Forrás: http://news.cnet.com

Az evolúciótól az algoritmusokig

Az evolúciótól ellesett módszereket az IT legkülönbözőbb területein hasznosítják, így – nem meglepő módon – az autóiparban is kísérleteznek velük.

Extensive resource management is required in low rainfall regions, where groundwater reserves are rare and must be tapped with great care. Various factors must be taken into account… This complex application problem was examined by Tobias Siegfried and Wolfgang Kinzelbach, professor at the Institute for Environmental Engineering at the ETH Zurich, with the help of simulated evolution. In doing so, they used methods developed by the group of Eckart Zitzler who specialises in tackling these types of hard problems with “Evolutionary Algorithms”. The algorithms are called “evolutionary” because the characteristics of evolution – mutation, recombination and selection – form the basis of their search for promising solutions. They are most often used for complicated construction problems in engineering. The method is time-intensive but flexibly applicable; meaning it is particularly suitable for complex applications in which classic analytical processes do not work. The random search process on which the algorithms are based is not mainly about finding the best solution, but rather about meliorization, i.e. constantly improving solutions. The researchers never know when they have reached the maximum improvement. “That’s not the main issue. We are more interested in how well the initial solution can be improved,” says Zitzler. The Zitzler Group’s most recent research project deals with automotive electronics; the computer systems, which, for example, control braking, air-conditioning and airbags, must be optimised. The problem here is that the wiring of the components, spread over various parts of the car, weighs over 100 kilograms. The researchers must build a hardware structure, and determine where which element can be optimally assembled in the car to keep the wiring weight low, costs minimal and the reaction time of the entire system short. The system must also be as reliable as possible.

IT3 komment: A mindig a legjobb megoldást kereső evolúciót szimulálva, azaz evolúciós algoritmusok alkalmazásával könnyebben kivitelezhetők és optimalizálhatók a gépjárművek fékezését, légkondicionálását és légzsákjait vezérlő számítógépes rendszerek. Legalábbis egy felettébb szerteágazó svájci projekt résztvevői szerint.

Forrás: http://www.ethlife.ethz.ch

A robot-testbeszéd kapaszkodót ad az embernek

Ha a robotok is képesek lennének rá, a testbeszéd fontos szerepet tölthetne be az ember-gép kommunikációban.

Despite becoming increasingly lifelike in appearance, robots still have terrible body language.
But Bilge Mutlu and colleague's team at Carnegie Mellon University, is changing that with robots that "leak" non-verbal information through eye movements when interacting with humans. The eyes of a robot may not provide a window into its soul, but they can help humans guess the machine's intentions. Humans constantly give off non-verbal cues and interpret the signals of others – but without realising it at a conscious level. Mutlu's team tested strategies to improve robot body language using a guessing game played by a human and a humanoid robot. The robot is programmed to choose one object from around a dozen resting on a table, without making a move to actually pick it up. The human must work out the object it has mentally selected, through a series of yes and no questions. The 26 participants involved in the study took on average 5.5 questions to work out the correct object when the robot simply sat motionless across the table and answered verbally. In the second trial, it answered in exactly the same way, but also swivelled its eyes to glance at its chosen object in the brief pause before answering two of the first three questions. When faced with a robot "leaking" information like that, the same 26 participants needed fewer questions to identify the correct object – an average of just 5.0 and a statistically significant result. When the robot in question was the lifelike Geminoid with realistic rubbery skin, around three-quarters of participants said they hadn't noticed the short glances. But the fact their scores improved suggests they subconsciously detected the signals. The study suggests that people make attributions of intentionality and mental states to robots like they do humans, he says, although apparently only as long as the robot appears to be lifelike.

IT3 komment: A robotokkal folytatott interakció mindaddig behatárolt, esetleges marad, amíg kommunikációs készségeik jelentős javulást nem mutatnak. Általános tapasztalat, hogy a jelenlegi legkomplexebb, legfejlettebb modellek is egy bizonyos, viszonylag rövid idő után képtelenek az intelligencia látszatát keltő érintkezésre. A feladatot az is bonyolítja, hogy a kommunikáció számunkra magától értetődő, nem verbális elemei nehezen fordíthatók le gépi „gesztusnyelv”-re.

Forrás: www.newscientist.com