Emlékeztetőgép

Egy mesterségesen intelligens rendszer szinte észrevétlenül segít, hogy ne feledkezzünk meg erről-arról…

An elderly lady is about to go to bed. She goes into her room, sits down on the bed, takes off her slippers and turns off the light. Suddenly, before getting into bed, a small alarm goes off and a mobile device reminds her that she has not taken her tablets. This is how the new intelligent system developed by researchers from the Department of Computer Science and Artificial Intelligence of the UGR (Universidad de Granada, Spain) works. María Ros Izquierdo is from the Higher Technical School of Computer Engineering of the UGR and the co-author of a study which is published in the Expert Systems with Applications magazine. "It is a prototype which, in a non-intrusive manner, facilitates the control of the activity of people with special needs and increases their independence", she explains. The system recognizes the everyday actions of the users by means of RFID labels. These labels are discreetly placed on the objects that the individuals touch most often, in such a way that, when they do so, a signal is sent to a computer or mobile device situated in the house itself or at an assistance centre some distance away. The activities of the people are assessed with artificial intelligence techniques (data mining and formal grammar) in order to compile a list of actions such as remembering to take the keys or the mobile phone before leaving home. "It is not necessary to use cameras or microphones, and the devices which are used do not entail any technological complications for users, nor do they modify their daily routines", clarified Ros. In order to evaluate the system, the scientists have designed a Tagged World, an intelligent space which simulates the rooms of a house, with sensors embedded in the environment which help to recognize the behaviour of its occupants. The researchers monitored each user so as to obtain an individualized database. They later verified with a test the reliability of the system and the degree of intrusion felt by the participants. "The system does not modify the life of the users, but does positively modify that of the people who look after them", indicated Ros, who recalled that elderly people or those with special needs often reject the aid of others and demand more independence. The new system may help to achieve this objective.

IT3 komment: A lakosság elöregedésével egyre több infokommunikációs törekvés célozza az idősek életkörülményeinek javítását. Minél láthatatlanabb a technológiai jelenlét, annál sikeresebbek (lesznek). Környezet-intelligencia, érzékelőrendszerek, mesterségesintelligencia-megoldások együttes alkalmazása eddig a különböző technológiák szinkronba hozása miatt jelentett problémát, de szerencsére ezek a problémák egyre kezelhetőbbek. Úgy tűnik, az „ambient and assisted living” zászló alatt megfogalmazott szép törekvések, immáron nem távoli, hanem fokozatosan megvalósuló vágyak.

Forrás: www.physorg.com

Akkumulátorok újrafeldolgozása elősegítheti a gyors újrafeltöltést

A MIT mérnökei létrehoztak olyan egy olyan gyűrű-alakú sínt, amely az elektromos energia gyors átvitelét teszi lehetővé az akkumulátorok egyik jólismert anyagán keresztül. Ez előrelépést jelent a mobiltelefonok és más készülékek terén, mert kisebb, könnyebb, órák helyett másopercek alatt feltölthető akkumulátorok bevezetését tenné lehetővé.
A munka eredményeként az akkumulátorok gyors újrafeltöltése az elektromos autókban is biztosított lenne, habár ezt korlátozná az otthon – az elektromos hálózaton keresztül – rendelkezésre álló energia mennyisége.
A munkáról, amelyet Gerbrand Ceder, az anyagtudományok professzora vezet, a Nature március 12-i számában számoltak be. Mivel a szóban forgó anyag nem új, a kutatók egyszerűen csak megváltoztatták annak a módját, ahogy előállítják. Ceder úgy véli, hogy a munka ereményeként két-három év alatt egy egész piac jöhet létre.
A jelenlegi legkorszerűbb lithium-alapú, újratölthető akkumulátorok energiasűrűsége igen magas – arra jók, hogy nagy mennyiségű töltést tároljanak. Más oldalról azonban ezek viszonylag lassúak, csak nehezen lehet őket feltölteni és kinyerni belőlük az energiát. Vegyük például az elektromos autóknál használt akkumulátorokat. „Sok energiával rendelkeznek, ezért hosszú időn keresztül akár 90 km/h-es sebességgel is lehet vezetni őket, de erejük nem nagyon van: nem lehet dinamikusan gyorsítani őket.” – mondja Ceder.
Miért ilyen alacsony az energiafelvétel és -leadás üteme? Hagyományosan a kutatók azt gondolták, hogy az akkumulátorban a töltések szállításáért felelős lithium-iónok – az elektronokkal együtt – egyszerűen túl lassan mozognak az anyagban.
Kb. öt évvel ezelőtt azonban Ceder és kollégái egy meglepő felfedezést tettek. Egy jólismert akkumulátoranyag, a lithium-vas-foszfát számítógépes modellezése azt mutatta ki, hogy az anyag lithium-iónjai valójában rendkívül gyorsan mozognak.

IT3-komment: Az akkumulátorokkal manapság „csak” három alapprobléma van: 1) kevés energiát tárolnak - legalábbis a mindig növekedő igényekhez képest, 2) lassan adják le a tárolt energiát és 3) sokáig tart az újratöltésük. Amúgy minden rendben van. Tekintve, hogy egyre több IT-kütyüt használunk, és hogy az informatika minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre behatol, egyre több akkumulátorral bajlódunk. Minden új lehetőség, ami megoldást – vagy legalábbis valami enyhülést – hoz az alapproblémákra, csökkenti a kiszolgáltatottságunkat kütyüinknek.
Van azonban egy negyedik, rárakódó probléma is: az, hogy a gyártók rosszul felfogott kereskedelmi érdekeik miatt egymással és gyakran még saját magukkal sem kompatibilis akkumulátorokat és töltő berendezéseket hoznak forgalomba. Nincsenek, vagy legalábbis nem érvényesülnek szabványok ezen a területen. Lenne itt ezért egy fontos piacszabályozási kérdés is. Addig azonban csak annyit tehetünk, hogy gyűjtjük és csak gyűjtjük az aksikat és a töltőiket.

Forrás: http://web.mit.edu/newsoffice/2009/battery-material-0311.html

Töltsd le, telepítsd és vezess – szoftver a jövő autójában

A számítógépek, mobiltelefonok és egyéb elektronikus készülékek rendszeresen töltenek le szoftverfrissítéseket az elavulás kordában tartása érdekében. Nem ez a szokás az autóknál. Azonban ez lehet, hogy megváltozik az autók számára európai kutatók által kialakított szoftverarchitektúrának köszönhetően, amelynek segítségével a járműveket összhangban lehet tartani a legújabb technológiával.
Ez az architektúra, amelyet egy kutatóintézetekből, szoftvercégekből, autógyártókból és alkatrészellátókból álló konzorcium fejlesztett ki 2 és fél év alatt, alapvető alkotó elemét képezi egy olyan „intelligens” autónak, amely önállóan képes átkonfigurálni és aktualizálni magát, valamint képes más készülékekkel kommunikálni, mint pl. a vezető mobiltelefonja vagy PDA-ja.
„Az architektúra az alapja egy adaptív fedélzeti operációs rendszernek, csak sokkal ellenállóbbnak kell lennie, mint az, ami a PC-inkben van.” – mondja Martin Sanfridson a svéd Volvo Technology kutatója, aki egyben annak az EU által finanszírozott DySCAS-projektnek a koordinátora is, amelyik az említett architektúrát kifejlesztette.
Köztes szoftverre, azaz olyan szoftverre alapuló megoldások használatával, amely különböző rendszerek együttműködését teszi lehetővé, a DySCAS-architektúra biztosítja, hogy az autó fedélzeti navigációs rendszere automatikusan hozzáférhessen a vezető PDA-jában lévő címekhez megtakarítva ezzel azt, hogy kézzel kelljen megadni ezeket, vagy közvetlenül zenét tud lejátszani a mobiltelefonról. Fontosabb ennél, hogy lényegesen egyszerűbbé teszi az új funkciók és komponensek telepítését, ill. a meglévők aktualizálását. „A sok évig fejlesztett autókat arra tervezik, hogy akár egy évtizedig is az utakon kegyenek. Ezalatt a technológia sokat változhat, azonban jelenleg nincs hatékony megoldás arra, hogy ezekben a járművekben a szoftvert aktualizálni lehessen.” – magyarázza Sanfridson.
Egy nyilvánvaló példa erre a technológiai lemaradásra a fedélzeti szórakoztatás. Az autógyártók tíz évvel ezelőtt még mindig kazettás magnókat szereltek be a járművekbe, bár akkorra már a CD-k domináltak, és ma még mindig CD-lejátszókat tesznek az autókba, pedig az MP3 uralja a piacot. Egy gyorsan változó és egyre inkább hálózati környezetben a jármű belső szórakoztató rendszereit a jövőben valószínűleg gyakran kell frissíteni, hogy az új adatformátumokkal lépést lehessen tartani.

IT3-komment: Akik rendszeresen nézik a Forma-1 versenyeit, bizonyára emlékeznek hogyan vesztette el Lewis Hamilton a 2007-es évad utolsó futamán a világbajnoki címet. Senki sem értette, hogy az egyik kanyar után miért áll meg, amikor mehetne, és azt sem, hogy rövidesen miért indul el újra. Azt történt közben, hogy a verseny hevében rossz gombokat nyomott meg, és erre leállt az autójában a sebességváltásért felelős szoftver. Később kiderült, hogy pusztán néhány másodpercbe került, amíg a csapat szerveréről automatikusan letöltődött a megfelelő sebességváltó program, és újraindult. Ami persze műszaki szempontból rendkívül gyors és sikeres, az a versenyen még édeskevés és kudarc: egy világbajnokság múlott rajta.
Nem újdonság, hogy a Forma-1 egyfajta kísérleti terepe a jövő autójának. És ez nemcsak a motorra, hanem a jármű szoftverrendszerére és annak menedzsmentjére is igaz. Automatikus ­– akár menet közbeni – frissítése a szoftvereknek a Forma-1-ben megszokott, és az lehet a mindennapi közlekedésben is – feltéve, ha kapcsolódó biztonsági problémákat is kezelni tudják.

Forrás: http://cordis.europa.eu/ictresults/index.cfm?section=news&tpl=article&ID=90412

Hipertext után a hiperfotó

Európai kutatók ma már azokhoz a képekhez is tudnak hiperlinkeket kapcsolni, amelyeket a mobiltelefonnal készítünk. Ez új lehetőségeket kínál a felfedezésre, a kapcsolódásra és a tájékozódásra a környezetünk tekintetében. Képzeljük el például, hogy egy idegen városban ébredünk fel anélkül, hogy emlékeznénk, hogy hogyan kerültünk oda, és nincs semmi információ arról, hogy hol vagyunk. Ekkor mindenféle pánik nélkül, szép csendesen felvesszük a mobiltelefont, és készítünk egy képet az utcáról. Erre a képen villámgyorsan olyan hiperlinkek jelennek meg, amelyek a képen látható épületek, műemlékek neveit vagy az utcakép jellemzőit mutatják. A hiperlinkeket követve a képen látható jellegzetességek történetével, elérhető szolgáltatásaikkal és kontextusával kapcsolatos információkhoz juthatunk. Ilyen módon egyszerűen ’behiperlinkezhetjük’ a valóságot. Első hallásra úgy tűnhet, hogy a fenti forgatókönyv talán kicsit túl messzire megy, azonban ez a technológia már ma is létezik, és nem lázas képzelgések kivetülése. Ez nem valami kitalált, szupertitkos ketyeréről van szó a James Bond filmek számára, hanem európai kutatók által kifejlesztett, működő technológiáról. Lehet, hogy hamarosan elérhető lesz valamelyik környezetünkben lévő telefonon is. Mindez – a marketingesek kifejezésével élve – ’megváltoztatja a játéketeret’. Olyan teljesen új használati módot alakít ki, amely ötvözi a webtechnológiát a valós világgal. Olyannyira jelentős és újszerű, mint az Apple iPhone-jának ’játéktér-módosító’, többérintőpontos használati felülete. De annál sokkal tovább megy, és sokkal alapvetőbb következményei lesznek. A MOBVIS-platform teljesen újraírja a fizikai környezetünkben való tájékozódást, annak ’felfedezését’ és az azzal való kapcsolattartást: városi környezetben készített képeken épületeket azonosít, és ikonokat helyez el az érdeklődésre számottartó pontokra.

IT3-komment: Egyre gyakoribb, hogy egy technológia úgy kerül forgalomba, hogy még nem is tudjuk mi mindenre lehet használni. Ez a helyzet mostanában a mobilkamerákkal is. Mivel a mechanikájuk nem éppen a legjobb, ezért nem tudják kiváltani az egyre zsugorodó méretű, profi-félprofi használatra is alkalmas fényképező célgépeket. Másoldalról az SMS átütő sikere mellett eltörpül az MMS-használat. A Facebook hatékonyabbnak tűnik a képek megosztásában, mint MMS-üzenetek küldözgetése. Mielőtt azonban bárki lecserélné a kamerás mobilját, gondoljon arra, lehet, hogy a mobilkamera képkeresője veszi át a szerepét a böngészőnek a bővített (vagy kevert) valóságban.

Forrás: cordis.europa.eu