"Tripple Space"

Európai kutatók a gépek közti kommunikáció új formáján dolgoznak.

As a new form of network-based, machine-machine communication, the roll out of Triple Space technology heralds a new era for the internet in which computers are able to publish and read information just as humans create and browse webpages. By using semantic web technology to make information understandable by computers and expressing that knowledge as basic atomic units called tuples, the Triple Space enables web services to make use of true web communication instead of the email-like point-to-point exchange of messages common today. As such, it promises to provide faster, more efficient and more secure web services and distributed applications to a wide variety of sectors, from telecommunications and e-commerce to air traffic control and healthcare. “Despite their name, web services today aren’t very ‘webby’,” says Elena Simper from Semantic Technology Institute (STI) of the University of Innsbruck.“The way they communicate is more like email in which messages are sent and received between machines rather than true asynchronous web communication in which information is published and becomes persistently available to be read at any time,” she explains. STI coordinated the EU-funded TripCom project, a pioneering initiative that has successfully proven the Triple Space concept and implemented the technology to make the World Wide Web for machines a reality. To create the Triple Space, the researchers worked on making web services and the data they use understandable by computers, using semantic web technologies to communicate machine-readable knowledge rather than raw data. The team opted for the RDF format, which represents data and the semantics of data in triples of the form “subject-property-object” in order to build statements of knowledge. Information is then published in tuple spaces, shared virtual data-spaces designed for concurrent access by multiple processes and applications in which data units are generally expressed as tuples, a mathematical unit referring to an ordered list of finite length. Just as multiple human web surfers can view webpages hosted on the same or different servers at any time, information stored in the Triple Space is “persistently published” – meaning it is always available for any application with access to read it or, if permitted, change it.

IT3 komment: Az "Triple Space" elnevezés egy szemnetikus technológiára utal, ugyanakkor a Tripcom projekt kutatási eredményeinek jelentősége a szemantikus web koncepció egy újabb megvalósítása mellett sokkal inkább a webszolgáltatások közötti adatkommunikáció új típusú megközelítésében keresendő. A kifejlesztett megoldások ugyanis lehetővé teszik, hogy az egyes webszolgáltatások egy közös, szemantikusan annotált adattárház, a "Triple Space" segítségével, cseréljenek adatokat a közvetlen kapcsolatfelvétel helyett. A megoldás előnyei nyilvánvalóvá válnak, ha nagyobb számú, egymással kölcsönösen kommunikálni kívánó webszolgáltatás integrációja szükséges.

Forrás: www.sciencedaily.com

Okosabb lesz a robot, ha segítséget kér

A tárgyfelismerés a mesterségesintelligencia-kutatás legtöbb fejtörést okozó területeinek egyike. Úgy tűnik, a gépi tanulás – ebben az esetben tárgyak memorizálása – egyelőre jobban megy emberi segítséggel.

Az ember számára természetes, hogy segítséget kér másoktól. Úgy tűnik, ez a tulajdonság hozzájárulhat ahhoz, hogy a robotok felülkerekedjenek a mesterséges intelligencia egyik legbonyolultabb problémáján. Legalábbis a Palo Alto-i robotikai cég, a Willow Garage egyik projektjének ez a gondolati háttere. Kutatóik arra tanítják a robotokat, hogy embereket kérjenek meg általuk fel nem ismert tárgyak azonosítására. Amennyiben sikerrel járnak, komoly előrelépést tesznek a konzisztens autonómiával működő gépek fejlesztésében. A tárgyfelismerés ugyanis már régóta okoz álmatlan éjszakákat mesterségesintelligencia-kutatóknak. Számítógépeknek ugyan meg lehet tanítani egyszerű tárgyak, mint például tollak és bögrék felismerését, viszont gyakran hibáznak, ha a fényviszonyok vagy a látószögek megváltoznak. Ezért is nehéz épületek körül biztonságosan navigáló, a tárgyakkal interakcióra képes robotot fejleszteni. A Willow Garage a PR2-t (Személyi Robot 2) fejlesztve szembesült a problémával. Amiben az MI szenved, abban az ember kiválót nyújt – az ilyen feladatokat gyakorlatilag megerőltetés nélkül abszolváljuk. A Willow Garage- dzsel együttműködő Alex Sorokin, az Illinois Egyetem informatikusa eldöntötte, hogy kihasználja a helyzetet, és emberi segítséget kérő rendszert épít PR2 számára. A rendszer a dolgozókat és munkaadókat kiegészítésre váró egyszerű feladatok kivitelezésére összehozó online piacteret, az Amazon Mechanikus Törökjét használja. A robot lefényképezi a fel nem ismert tárgyat, majd elküldi a Töröknek. A Sorokin szoftverével dolgozó, feldolgozott fényképekért 3 és 15 cent közötti összeget kereső alkalmazottak meghúzzák a képen látható tárgy kontúrjait, és nevet kapcsolnak hozzá. A bevezető teszt során a Willow Garage irodájában mászkáló robot néhány másodperc alatt küldte el a képeket, amelyek szintén pár másodperc múlva felcímkézve érkeztek vissza. Pontossági rátájuk 80 % körül volt. Sorokin szerint növelhető a százalékszám – a válaszok helyességének leellenőrzéséért fizetett újabb dolgozók kellenek hozzá. Úgy érzi, a rendszer segíteni fogja a robotokat az új környezetekre vonatkozó tanulásban. Például a takarító robotok fényképezéssel, azok felcímkéztetésével töltik majd el első hetüket az új épületben. A humán alkalmazottak a címkézéssel segítik a térre és az ottani tárgyakra vonatkozó modell létrehozásában. Ha elakadna, bármikor kérhet újfent segítséget. „Fantasztikus ötlet” – lelkendezik John Leonard, az MIT egyik robotikusa. – „Potenciálisan kivitelezhető lesz, hogy a robotok huzamosabb ideig működjenek közvetlen humán operátori beavatkozása nélkül.” Sorokin tervei szerint következő lépésként a programozók azon fognak dolgozni, hogy PR2 értse válaszainkat, s azoknak megfelelően cselekedjen.

IT3 komment: Robotok magasabb szintű autonómiája, például dinamikusan változó környezetbeli hibátlan navigációjuk gyakorlatilag elképzelhetetlen fejlett tárgyfelismerés nélkül. Míg a világításban, látószögben stb. bekövetkezett változások az embert nem zavarják, gépek számára sokszor okoznak megoldhatatlan problémát. Sőt, még a korábban megtanultakat is képesek elfelejteni. Ilyen esetekben jöhet segítségükre a „hálózati” ember és a crowdsourcing. Az internetkapcsolaton keresztül folyamatosan érkező információ lehetővé teszi, hogy huzamosabb ideig közvetlen humán beavatkozás nélkül tevékenykedjenek.

Forrás: www.newscientist.com

Az RFID-címkék továbbfejlesztése az energiától függ

Nem elég intelligensek a használatban lévő RFID-címkék…

Azt gondolhatják, hogy fejlett dolog, ha tudunk fizetni egy üzletben a bankkártyánk hullámával, vagy kinyitjuk az ajtót egy biztonsági kártyával. Az RFID címkék teszik ezt lehetővé, mert elég nagy intelligenciával rendelkeznek. Ma még az RFID címkék csak fix adatokat tudnak visszaküldeni az olvasó készüléknek, legyen az útlevél valamely adata, vagy egy megbetegedett madár azonosítója. A kutatók azon dolgoznak, hogy mikroszámítógépes „agyat” adjanak a címkéknek, és ezzel utat adjanak a fejlettebb alkalmazásoknak. Mivel az RFID címkéknek nincs tápeleme, és az energiát a lekérdező impulzusból szívja le, az alacsony fogyasztású processzálás elég nagy kihívás. Haszna is van az RFID címkéknek: olcsók, robosztusak, és sokáig működnek. "Tíz évvel ezelőtt ezt sci-finek gondoltuk volna – programozás áramforrás nélkül” mondja Kevin Fu, aki a Massachusetts-i Amherst-ben az egyetemen CRFID (komputerrel ellátott RFID) programon dolgozik. Fu és kollégái az INTEL WISP-nek nevezett hardverét használják, amely rövidítés „vezeték nélküli azonosítási és érzékelési platformot” jelent. Az Intel intelligensebb címkéi 16-bites mikrokontrollert használnak, és a programtárolási lehetőség 32 kilobytra is megnőhet. Kisebb mennyiségű, a leolvasóból származó elektromos energiát is tudnak tárolni egy kapacitív részegységben. Mivel az energia, a számítási kapacitás és a memória elég korlátos, a kutatóknak okosan kell megírni a kódokat, hogy minden teljesüljön. A kutatócsoportok az energia-hatékony adattárolást fejlesztették ki a CRFID számára, ami szintén kihívást jelet ezeknek a címkéknek. Mivel külső energiára épül, a CRFID-nek, gyakran kell be- és kikapcsolnia, így nem kezdhet mindent előröl, ha elmegy a tápáram. Ez azt igényli, hogy olyan, az energiaellátástól független flash memóriával rendelkezzen, amilyeneket a memóriakártyákon alkalmazna. De azok a rendszerek energia-falók, és így a tervezők visszajutnak az eredeti problémához. Fu és kollégái stratégiát dolgoztak ki a kívánt paraméterű flash memóriák elérésre. Bemutatták, hogy kevésbé energia-intenzív tud lenni, ha indításhoz egy háttértárból olvas ki adatokat, még akkor is, ha extra munkával ki is kell kódolni a titkosított tárolt adatokat. „A technika megengedi, hogy hosszú idejű feldolgozás legyen a folyamatban, miközben folyamatosan jelentkeznek az energiaellátási megszakítások.” magyarázták a kutatók.

IT3 komment: Az energiaellátás köldökzsinórjától nehéz elszakadni. Az RFID-t alacsony energiafelhasználású és a megszakításokat is tűrő intelligencia-elemekkel kell kibővíteni, ha fejlettebb alkalmazásokhoz kívánjuk felhasználni. A hálózatfüggetlen alkalmazásokhoz, nemcsak az RFID-ben, más rendszerekben is hatékonnyá kell tenni az energiaellátási oldalt.

Forrás: www.newscientist.com