Mi szerepe lehet egy főtechnológusnak a Fehér Házban?

2008. karácsonyára Barack Obama, a megválasztott elnök minden kabinetpozícióra és egyéb magas presztizsű adminisztratív állásra kijelölte a személyeket az USA elkövetkező vezetése számára. Kivéve egy – a figyelem központjában lévő – új pozíciót. Az elnöki kampánya során Obama megígérte, hogy kinevezi az ország első, kabinet szintű főtechnológusát (CTO). Tekintettel a számítógép- és internet-technológia innovatív használatára az Obama-ampányban (a kampány Facebook-jellegű weboldalától az átható SMS-használatáig és az intenzív videójelenlétig a YouTube-n) sok technológiai szakértő azt várja az Obama-adminisztrációtól, hogy belépjen a technológiabarát kormányzat, egy igazi „Fehér Ház 2.0” korszakába. De egy ilyen terv részletei, valamint a CTO tényleges munkaköri meghatározása élénk vita kereszttüzébe kerültek mind a technológiai, mind a kormányzati szakértők körében. Először is nem világos, hogy a CTO feladata mennyiben fog különbözni a vezetésben tevékenykedő jelenlegi technológiai szakértők feladatától, mint pl. a Bill Clinton elnök egyik 1996-os rendeletével létrehozott Főtechnológusi Tanács tagjaiétől. Brian Reich, aki ma az EchoDitto cambridge-i (Massatchusetts) technológiai tanácsadó cég igazgatója, 1999-2001 között a clintoni-i Fehér Házban szolgált, mint Al Gore alelnök eligazítási igazgatója. Reich szerint lehet, hogy félrevezető az, ahogy Obama kampányában a „CTO”-t, mint címet használták. „Nem vagyok biztos abban, hogy lesz-e ilyen pozíció,” – mondja Reich – „és ha igen, akkor valóban CTO-ról vagy inkább a közmédiumok igazgatói posztjáról lesz-e szó. Nem hiszem azt sem, hogy szükségszerűen kabinetpozíciónak kell lennie.” Szerinte a munkakör jó úton van a felé, hogy olyanná váljon, mint a többi osztály munkája. Ha bármilyen forradalmi technológiai gondolat beszivárog Washingtonba, a következő adminisztráció kultúrájába, Reich reméli, hogy az a „tömegek bevonása, igénybevétele” (crowdsourcing) lesz. Szerinte a nagy problémák interneten keresztül történő, elosztott megoldása egy olyan paradigma, amelynek már eljött az ideje.
„Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol már nem túl sok gondolat képes beszüremkedni a kormányzatba.” – mondja – „A [korábbi adminisztrációk során] a média szinte kapuőrré vált az elnök irányában. Azokat a történeteket és témákat választják ki (és engedik át), amelyekkel állítólag nekünk mind törődnünk kell.”

IT3-komment: A web 2.0 megteremtette a technológiát az internet információforgalmába való aktív bekapcsolódásra. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, sokan azonban nem. A szellemi exhibicionizmusra hajlók már mind vezetik a maguk jobb vagy rosszabb blogját, megosztják a készített képeiket és videóikat a Facebook-on és a YouTube-n vagy más hasonló webhelyeken. A jövőben azonban ennél sokkal többre van igény és lehetőség: arra, hogy egy-egy fontosabb társadalmi-gazdasági kérdésben minél több személy, minél többször aktívan megnyilvánuljon, hogy ilyen ügyek megoldására minél több állampolgár elkötelezettsége és bevonása mellett kerüljön sor (engagement economy).

Forrás: http://spectrum.ieee.org/dec08/7133