Autók internete

Az intelligens közlekedés megvalósulásához közelebb vihet egy, az autók – és a közlekedés más szereplőinek – internet-szerű hálózatán dolgozó európai uniós kezdeményezés.

Your cooperative dashboard flashes a warning: “Emergency vehicle crossing at the next intersection!” You start slowing down. On cue, the lights on your route turn red, simultaneously turning green for a fire engine crossing at the intersection. That fire engine will surf a ‘wave’ of green lights all the way to the blaze further downtown. As the lights turn green, your display suggests a diversion that will skirt the scene of the accident, avoiding any risk of congestion. You take the suggested turn and your car advises you of a new speed limit. You slow down and gain some extra 'green miles', bonus points awarded to careful drivers, redeemable against a range of privileges, such as driving in the city centre without charge, or using bus lanes outside rush hour. The day started more or less as any other. Your mobile phone woke you a little earlier than usual because heavy rain meant traffic was less fluid than usual: the SafeRoute service you subscribe to estimated a 10-minute delay in your normal commute and so sent your mobile an earlier alarm. Now you are glad for the early start; an unhurried drive is a happy one. As you make the final turn on the way to work, your cooperative co-pilot reads a message from the car behind you. It’s your colleague, asking if you have time for coffee. Thanks to all the cooperative vehicle-infrastructure systems (CVIS), you are early for work so you catch a quick coffee with your friend. This is a future without road rage, a future of cooperative drivers using cooperative vehicle infrastructure systems. It is the vision of the CVIS project, which is itself part of a broader trend internationally with a focus on Intelligent Transport Systems (ITS). The USA, Japan and Europe are all thinking of cooperative systems like this, according to Paul Kompfner, Head of Sector, Cooperative Mobility at ERTICO – ITS Europe and coordinator of the CVIS project. “On every continent, part of the spectrum has been reserved for cooperative systems, 5.9 GHz in the States and Europe, and 5.8 GHz in Japan, so this subset of ITS is certainly coming. Right now, I’d say Europe has something of a lead in technology development and validation across a wide range of test sites,” suggests Kompfner.

IT3 komment: Egymással és a közlekedési infrastruktúrával kommunikáló járművek vízióját vetíti elénk a CVIS projekt. A megvalósulás azonban nem csak elképzelés és technológia kérdése, hanem nagyon komoly infrastruktúra fejlesztést és az ehhez szükséges anyagi forrásokat is igényli. Ha a járműpark cserélődési ütemét is figyelembe vesszük, akkor az tűnik valószínűnek, hogy csak az évtized vége felé fog mindez a mindennapok részévé válni. Viszont a fejlesztéseket már most el kell kezdeni ahhoz, hogy bármi is megvalósulhasson az elképzelésekből.

Forrás: cordis.europa.eu

Virtuális családi összejövetelek

A videókommunikáció terjedésével hatékonyabbá válnak a telejelenlét-megoldások.

Egy európai kutatócsoport azt reméli a legmodernebb videó- és audiókommunikációs technológiák és a digitális média, interaktív eszközök, valamint környezet-intelligencia összeházasításától, hogy az összes életkor-csoporthoz tartozó személyeknek – akár sokezer kilométer távolságból is – több lehetősége lesz összejönni, játszani, megosztani élményeiket, és általában kommunikálni, kapcsolatban maradni egymással, valamint szórakozni. Az emberek közti technológiai és szociális korlátok felszámolása a cél. „E-mail, internet, mobiltelefon, webes telefonhívások, mind úgy lettek tervezve, hogy egy személy használ egy gépet, s nem családok vagy csoportok közti kommunikáció elősegítésére” – elmélkedik Nikolaus Färber, a Fraunhofer Intézet kutatója. – „A technológia elválasztja egymástól, izolálja az embereket.” Az EU által finanszírozott TA2 (Together anywhere, together anytime, azaz Bárhol, bármikor együtt) projekten dolgozva, Färber és egy kutatócsoport a telejelenlétet olcsón és hozzáférhető módon az átlagos háztartásokba juttatva akar változtatni a technológia jelenállásán. Elképzelésük szerint barátok, családtagok csoportjai látnák egymást a televízió képernyőjén, hallanák egymást sztereórendszereiken, fényképeket és videókat osztanának meg, játszanának egymással. Ráadásul mindezt olyan természetességgel tennék, mintha ugyanabban a szobában lennének. Az álom megvalósulásához, elérhető árú és könnyen installálható telejelenlét-rendszer létrehozásához fejlesztik a szükséges összetevőket, amelyekkel speciális szobák és óriás-képernyők nélküli rendszerek építhetők ki a virtuális együttlétekhez. A szobában elég egy televízió, hangrendszer, kamera és mikrofonok, s máris kivitelezhető a kellő mértékben interaktív és immerzív élmény. A kommunikációs alapokról, működésükről a végfelhasználó számára is átlátható szoftver gondoskodna. A Fraunhofer Intézet fejlesztési stádiumban lévő audió kommunikációs motorja valósidőben, hifi hangminőségben fog működni, ami bizony komoly előrelépés a jelenlegi internetes telefonok remegő képeihez, visszhangjaihoz képest. Más projektpartnerek, többek között a Philips, a BT és az Alcatel-Lucent interaktív eszközök és környezet-intelligencia összekapcsolásával igyekeznek javítani a videókommunikáció minőségén. Képzeljük csak el, mekkora élmény lesz, ha két vagy több család játszik valamilyen táblás játékot, s közben hallják és látják egymást. A kamerákat a háttérben működő mesterséges intelligencia irányítja a beszélő személyre, a játék soron következő mozzanatára stb.

IT3 komment: A környezet-intelligenciával összekapcsolt jó minőségű telejelenlét-technológiák és – a szimpla telefonáláson, üzenetváltáson túlmutató – alkalmazásaik új kommunikációs, interakciós forgatókönyvek sokaságával kecsegtetnek, amelyekben az egyénről a közösségekre, például családokra tevődik át a hangsúly.

Forrás: cordis.europa.eu

Szélessávú adattovábbítás emberi karral

Nemcsak vezetékek és vezeték nélküli közegek, hanem az emberi bőr is használható hálózati kommunikációs csatornaként, legalábbis egy koreai kutatócsoport szerint.

First we sent data through wires, then the air, now the human body is becoming a communications conduit. Researchers at Korea University in Seoul have transmitted data at a rate of 10 megabits per second through a person's arm, between two electrodes placed on their skin 30 centimetres apart. The thin, flexible electrodes use significantly less energy than a wireless link like Bluetooth. That's because low-frequency electromagnetic waves pass through skin with little attenuation, a route that also shelters them from outside interference.
Rather than wiring people directly to the internet, the team see health benefits for their technology. It is difficult to monitor vital signs, such as blood sugar and electrical activity of the heart, in a person going about their everyday lives because it means either covering them in snaking wires connected to a recording device, or using wireless transmission. "If we use wireless for each of these vital signs we would need many batteries," says study co-author Sang-Hoon Lee of Korea University in Seoul. A network transmitting through the skin would cut energy needs by roughly 90 per cent, he says. A communications link that worked in this way was first demonstrated in 2005 by researchers at the University of Tokyo in Japan. But the electrodes used were large, rigid and made of silver chloride, which can cause skin irritation if kept in place for long periods of time. Lee and colleagues coated a metal electrode with a flexible silicon-rich polymer and made sure it was skin safe by asking volunteers to wear an electrode on their shoulder, or behind their ear for a week. They also carried out cytotoxicity tests using human cell cultures. The entire device is 300 micrometres thick – about the width of three human hairs – and withstood tests in which it was bent to a 90-degree angle 700,000 times. The Korean team are working with a large electronics manufacturer to develop health-monitoring networks using the new electrodes. Lee says future versions could even be embedded beneath the skin for long-term monitoring applications, such as electrocardiography (ECG) or electroencephalography (EEG).

IT3 komment: Az IKT implantátumok elterjedésének egyik korlátja a testbarát anyagok hiánya. A Koreai Egyetem kutatóinak sikerült demonstrálniuk, hogy az emberi bőr is használható adatátviteli közegként. A kísérlet az mutatja, hogy lehetséges olyan megoldások kidolgozása, amely szükségtelenné teszi az emberi testbe ültetett eszközök kommunikációs interfészének kivezetését a bőrfelületig. Az adatátviteli megoldás ráadásul 90%-kal kevesebb energiát használ fel, mint amit a hasonlóan testbarát vezeték nélküli megoldások.

Forrás: www.newscientist.com

Munkatársaiktól tanuló robotok

Hogyan tanuljanak meg és alkalmazzanak dinamikusan változó környezetben komplex viselkedésformákat a robotok?

Ha egy új európai uniós kutatási projekt eléri célját, és létrehozzák a robotok fejlett motorikus adottságainak kivitelezéséhez szükséges architektúrát, a jövőbeli gépek minden eddiginél összetettebb viselkedésformákat lesznek képesek elsajátítani. Siker esetén, a márciusban indult és négy évesre tervezett AMARSi (Adaptív moduláris architektúra gazdag motorikus adottságokhoz) projekt résztvevői megelégedettséggel nyugtázhatják: a gyártás világa tele lesz munkatársaiktól interakció során újabb adottságokat elleső, elsajátító intelligens, autonóm humanoid dolgozó botokkal. Olyan társadalmat láthatnak, amelyben a személyes gondozó botok komplex környezetekhez és a változó emberi szükségletekhez alkalmazkodnak. A 7 millió eurós projekt lehetővé teszi, hogy humanoid (és négylábú) botok ugyanúgy autonóm módon tanuljanak és fejlesszék ki motorikus képességeiket egy állandóan változó világban, mint mi, emberek. A mozgás által szolgáltatott adatokból sajátítanának el ismereteket, „újradrótoznák” az ismeretek feldolgozásához és tárolásához szükséges áramköreiket. A prózai valóság azonban az, hogy az elképzelések igencsak távol állnak a jelenlegi botok korlátozott motorikus adottságaitól. A kivitelezés több fejlett technológiától függ: dinamikus neurális hálóktól, új robotikai hardver-designtól, kifinomult szoftveralgoritmusoktól. „A hagyományos koncepció szerint van egy célpont, megtervezzük az utat, és a gép odamegy” – elmélkedik Jochen Steil, projekt-koordinátor. – „A gyártási munkálatokban résztvevő robotok így működnek, és még mindig ez a motorikus funkciók programozásának bevett módszere. Szerintünk a valódi sokszínűség azért nem kivitelezhető ezzel a programozási eljárással, mert sem a környezet komplexitása, sem az, hogy mikor mozoghatunk szabadon benne, nem látható előre.” A Steil által elképzelt jövőben a gyártóbotokat könnyű lesz programozni, és még képzetlen humán munkatársaik is képesek lesznek tanítani őket. Azaz, nem lesz szükség méregdrága és időigényes újraprogramozásukra.

IT3 komment: A biológiailag inspirált számítástudomány jegyében, európai kutatók – elsőként a világon – a jelenlegi robotoknál összetettebb viselkedésformák elsajátítását eredményező motorikus adottságokhoz fejlesztenek architektúrát. Nehéz feladat előtt állnak, hiszen senki nem tudja, milyen az optimális architektúra. Az emberi agyból indulnak ki, fejlesztésüket két humanoid roboton fogják tesztelni. Munkájuk túlmutat a motorikus adottságok egyszerű másolásán: a sikeres kivitelezéshez több technológiát, mesterségesintelligencia-részterületet kell elosztott robotikai platformokon integrálniuk. Hardver- és szoftverfejlesztéseik egyaránt nyílt forráskódúak lesznek.

Forrás: www.wired.co.uk

Online közösségek tündöklése és nyomorúsága

Mikor van esélye egy online beszélgetőfórumnak a hosszútávú túlélésre?

The more heterogeneous the community of an online chat channel, the more chances the channel has to survive over time. This has been concluded in a new joint study carried out by researchers of the University of Haifa and the New Jersey Institute of Technology. “This study has shown that an essentially social characteristic significantly influences the survival chances of an online community,” says Dr. Daphne Raban of the University of Haifa. The study aimed to examine what factors could best predict the chances of an online community to survive over time. Researchers have previously claimed that there are too many variables influencing the survival or demise of such channels and that there is therefore no way of testing it, and earlier studies have primarily focused on group size and activity. The current study included an analysis of social characteristics, such as the group’s homogeneity and heterogeneity. A group is considered homogeneous when its member turnover is small - namely, when the members who established the group are still the main members after some time. A group is considered heterogeneous when it has turnover and new members are continuously joining it. A sample 282 chat channels all “born” on the same month was used for survival analysis which explored the relationship between the overall user activity in each channel at its inception and the channel’s life expectancy. The researchers carried out the survival analysis over the course of six months after “birth”. A chat channel was considered “born” when at least three members had exchanged at least four messages in 20 minutes. It was considered “dead” when it had zero activity for four weeks. The researchers observed the influences of variables at four points of time: two hours after “birth”; on the channel’s first day of activity; over its first week of activity; and over its first two weeks of activity. Results show that the variable that best predicts the chances of a community to survive is its level of heterogeneity: the greater the member turnover, the higher the chances that the group will sustain itself over time. On the other hand, the number of members and the number of actual message posters do not predict the chances of survival.

IT3 komment: Online közösségek fennmaradási esélyeit vizsgáló kutatás eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy a legfontosabb tényező, hogy milyen gyorsan változik a közösség összetétele. Különösen az új belépők jelenléte bizonyult meghatározó tényezőnek.

Forrás: newmedia-eng.haifa.ac.il

Csecsemőnevelés robotbébivel

A japán kutatók mindig is otthonosan mozogtak félelem helyett szeretetet generáló robotok tervezésében. Legutóbbi fejlesztésük sem cáfolja meg ezt az állítást, sőt…

It giggles and wiggles its feet when you shake its rattle, but will get cranky and cry from too much tickling: Meet Yotaro, a Japanese robot programmed to be as fickle as a real baby.
The cuddly baby-bot looks unearthly with a pair of luminous blue eyes and oversized cheeks, but engineering students are hoping it will teach young people the pleasures of parenting as Japan faces a demographic crisis. "Yotaro is a robot with which you can experience physical contact just like with a real baby and reproduce the same feelings," said Hiroki Kunimura of Tsukuba University's robotics and behavioral sciences lab. Yotaro's face, made of soft translucent silicon with a rosy hue, is backlit by a projector connected to a computer to simulate crying, sneezing, sleeping and smiling, while a speaker can let out bursts of baby giggles. The baby changes its facial expressions and moves its arms and legs when different parts of its face and body are touched. Physical contact is detected by sensors, and Yotaro's mood changes based on the frequency of touches. Yotaro also simulates a runny nose, with the help of a water pump that releases body-temperature droplets of water through the nostrils. While the baby robot has a balloon-sized head and exaggerated facial features, its inventors nonetheless hope "Yotaro could help young parents to learn about raising a baby," said research team member Masatada Muramoto. "We came up with the idea of a baby robot because we wanted to reproduce a human being's warmth and skin colour," said Kunimura. "We decided on an infant that has not yet learnt to talk because the feelings generated towards a newborn will be the same for everyone, and because interaction is less complicated than if we had made it talk."

IT3 komment: Robotok ideig-óráig, kísérleti jelleggel ugyan már vállalnak szerepet az oktatásban, még kisebb gyerekek pedig szívesen játszadoznak gépkutyákkal és hasonló szerkezetekkel, a legfiatalabbak – a csecsemők – nevelésében viszont még kevesen gondoltak robotalkalmazásokra, és még kevesebben fogtak bele ilyen irányú fejlesztésekbe. Egy japán kezdeményezés részben ezt a célt szolgálja: a robotbébi viselkedéséből sokat megtudhatnak, tanulhatnak és hasznosíthatnak a húsvér szülők.

Forrás: news.smh.com.au

Modellkeresés bővített valósággal

A bővített valóság térhódítását jól szemlélteti, hogy az egyik legnagyobb divatcég, a Benetton is használja.

A provokatív hirdetési kampányairól, például a köldökzsinóros csecsemőről készült képről híres divatmárka, a Benetton mindig is egy lépéssel a többiek előtt járt. Mostani modellkeresésükkel a web 2.0 világába látogatnak: az egész világra kiterjedő „Ez az én időm” online casting rendeltetése a „XXI. század új arcai”-nak felfedezése. „Hivatásos modellek felkérése, vagy ahelyett, hogy az emberek elé tárjuk, szerintünk hogy néznek ki, arra gondoltunk, jobb, ha őket kérjük fel: mutassák meg magukat, miként is festenek valójában” – nyilatkozta Andy Cameron, a Benetton interaktív kampányát vezető Fabrica ügyvezető igazgatója. Az online kampány magas szintű interaktív elemeket tartalmaz, és ami a legérdekesebb: bővítettvalóság-technológiával az olvasó is az események részévé válik. Az ötlet felettébb egyszerű: bejelentkezünk a casting.benetton.com-ra, kinyomtatunk egy fekete-fehér vonalkódos oldalt a kampányról. Webkameránkat a vonalkódra irányítjuk, s máris egy animált videóban járunk. A modellekről látunk mozgóképeket. „Nem csak mozdulatlanul néznek ki jól” – jelentette ki Cameron, a technológiáról elmélkedve. – „Olyan modellekről szól az egész, akik tudnak mozogni, énekelni, történetet mesélni, táncolni. A technológia életre kelti őket.” A közönség az erre a célra létrehozott honlapon szavazhat a legötletesebb fotókra és videókra. A Benetton több online közösségi médium (Facebook, Twitter, YouTube) segítségével igyekszik felkelteni a világméretű verseny iránti közérdeklődést. „Olyan személyeket keresünk, akik nem feltétlenül hivatásos modellek, nem feltétlenül 180 centi magasak – kezdeményezésünkkel a világ sokszínűségét szeretnénk megragadni” – mondta még Cameron. A legtöbb szavazatot kapott száz jelentkezőt szakértői panel értékeli majd ki, s húszan a Benetton New Yorki divatbemutatóján fognak fellépni.

IT3 komment: A divatvilág nyilvánvalóan ugyanúgy él az infokommunikációs technológiák adta lehetőségekkel, mint a kulturális, művészi élet más alkotói, csakhogy ez a kapcsolat - ellentétben például a filmiparral vagy a zenével - eddig inkább "láthatatlan" maradt, a médiát hidegen hagyta, nem eredményezett látványos újításokat, nem forradalmasította a szakterületet. Az új iránt mindig fogékony Benetton úgy tűnik, felkavarja az állóvízet, és modellkiválasztásában felhasználja a bővített valóság technológiát. A versenynek pedig természetesen a közösségi média legnépszerűbb oldalain, Facebookon, Twitteren és Youtube-on csap komoly hírverést.

Forrás: cnn.com